Halász Dániel a Cserencsócról származó Martin és Katarina gyermekeként született. Születése másnapján, 1908. június 25-én keresztelték meg a cserencsóci Szent Kereszt Felmagasztalása plébániatemplomban. Azáltalános iskolát szülővárosában végezte, ezután Muraszombatban járt gimnáziumba, majd a martiniščei internátusban lakott, amelyet szalézi papok vezettek. Mivel a felsőbb osztályokat megszüntették, középiskolai tanulmányait Ljubljanában fejezte be, és ott érettségizett. Középiskola után belépett a maribori teológiai szemináriumba, amelynek elvégzése után 1933-ban Tomažič püspök pappá szentelte. Újmiséjét július 16-án celebrálta szülőhelye plébániatemplomában. Kézvezetőjének idősebb Klek József nyugalmazott plébánost, a katolikus újságszerkesztőt és választotta, aki a muravidéki szlovének nemzeti ébredésében és lelki vezetésében fontos szerepet játszott. Klek József Cserencsócon élt, és jó ismerőse és támogatója volt a Halász családnak.
Újévig káplánként dolgozott Ljutomerben, ezután a püspök Lendvára küldte. A plébános, a későbbi esperes és általános helynök, Ivan Jerič és Stefan Bakan plébános mellett ismerkedett meg a lelkipásztori munkával. Vezette a Mária Társaságot, Jézus Szíve és a Mennyei Szűzanya, Mária tiszteletére buzdítva. A magyar hívek számára magyae nyelvű vallásos újságot biztosított. Szabadsága alatt Szombathelyre járt, hogy tökéletesítse magyar nyelvtudását, hogy hatékonyabban hirdethesse az evangéliumot. Nagyon népszerű volt. A hívek tisztelték őt és követték az útmutatásait.
1939-ben Velika Polana plébánosa lett, ahol folytatta lelkes és sikeres lelkipásztori munkáját. A híveket Jézus Szentséges Szívének imádására, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére buzdította. Vezette a Mária lányok és fiúk társaságát, amely a fiatalok számára támaszt jelentett a hit megtartásában. Vallásos újságokat járatott, valamint gondoskodott a plébánia kulturális életéről is, színdarabokat szervezett vagy segített azok szervezésében. Rövid ideig a havonta megjelenő Marijin list és a Novine helyettes szerkesztője volt. Egyébként maga is írt. Írásait a Búzaszemek Polanából című könyvben gyűjtötték össze és nyomtatták ki.
Nem sokkal Velika Polanába érkezése után, amikor a második világháború alatt a Magyar Királyság elfoglalta a Muravidéket, 1941 októberének végén letartóztatták a szlovén kommunistákkal való együttműködés vádjával, és hét hónapot töltött budapesti börtönökben Ivan Camplin és Mihael Jerič muravidéki papokkal együtt. A börtönből levelet írt a szombathelyi püspöknek, amelyben kifejtette, hogy „együttműködése a kommunistákkal” csak arról szólt, hogy nem volt hajlandó feljelenteni őket. „Számíthat-e egy pap, aki feljelentett valakit, arra, hogy más is fordulhat hozzá tanácsért? Lehet, hogy ezután már nem is jönnek hozzá gyónni a hívek”. Kilenc hónap után felfüggesztették a büntetését és visszatért plébániájára, de nem volt biztonságban egy percig sem.
A Ljubljanában élő pap testvére, Štefan meghívta őt, hogy jöjjön el hozzá, ahol biztonságban lesz. Halász Dániel1945. február 28-án levélben válaszolt neki: „Senki sem gondolkodik az emigráción, de mi itt várunk és a nemzet mellett állunk. Bárminek is kell történnie – történjék meg! Teljes bizalmam van Istenben!”
1945. március 16-án Halász Dániel gyóntatni indult Lendvára. A püspök kinevezte őt a lendvai apácák gyóntatójává. Késő este, amikor hazafelé tartott, Hotizánál ismeretlen személyek megállították, a Murához vitték és lelőtték. Holttestét a Murába dobták, akárcsak a kerékpárját. Három nappal később a Lendva melletti Kótból származó Marija Kocet meglátta a vízben a holttestét. Amikor kiemelték a vízből, felismerte Halászt.
A temetésére március 21-én került sor Velika Polanában, ahol az egész környékről nagyszámú hívő vett részt. Sok koszorút helyeztek a sírra. Az egyiket a Zsizskiből származó Žerdin család hozta, akik a szalagra ezt írták: „Dicsőség a mártírnak”. A hívek és a papok már ekkor meg voltak győződve arról, hogy Halász Dániel plébános mártírhalált halt. 1958-ban megjelent a Ciril és Metód papok Szervezeti Közlönye, amely arról számol be, hogy a háború alatt a partizánokat akarták Halász haláláért felelőssé tenni. Közben Ivan Jerič pap azt állította, hogy azért ölték meg a kommunisták, mert túl nagy befolyása volt a helyi ifjúságra, ami állítólag akadályozta az ellenállási mozgalom SKOJ (a fiatalok komunista szervezete) létrehozására irányuló szándékát. A katolikus sajtó azonban megemlíti, hogy Halász lebeszélte a fiatalokat a haladó parasztfiúk és parasztlányok szövetségéről, és ezért valószínűleg megneheztelt rá Miško Kranjec, de nincs bizonyíték arra, hogy Kranjec felelős lett volna a pap haláláért.