x Keresés
  • Magyar
  • English
  • Slovenščina
Boldog Brenner János - messages projekt

Brenner János 1931. december 27-én Szombathelyen született egy mélyen vallásos polgári családba. Hárman voltak testvérek, később mindhárman a papi hivatást választották, ahogyan két unokatestvérük is.

1940-ben édesapját Pécsre helyezték át, így Brenner János a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában kezdte meg (nyolcosztályos) gimnáziumi tanulmányait. Itt érlelődött meg benne szerzetesi hivatása. A háború, s az azt követő politikai változások azonban erősen rányomták a bélyegét már a diákéveire is. 1948-ban, az iskolák államosításával – ekkor már Szombathelyen, a Premontrei Rend Szent Norbert Gimnáziumában tanult – az iskolája légköre megváltozott. Brenner János így az utolsó gimnáziumi évében Zircre ment tanulni, ahol elbocsátott szerzetestanárok tanították a szerzetesi hivatást érző fiatalokat. Ezzel a döntésével már azt is vállalta, hogy államilag elismert érettségit nem szerezhet. 1950. augusztus 19-én öltözött be novíciusnak, ahol az Anasztáz nevet kapta. Nem egészen három héttel később feloszlatták a magyarországi szerzetesrendeket. Brenner János ekkor Budapestre költözött, ahol a Hittudományi Akadémia világi hallgatója lett, s lelki vezetője, ’Sigmónd Lóránt atya irányítása alatt titokban folytatta novíciusi életét. 1951-ben kérte felvételét a szombathelyi egyházmegye kispapjai közé, majd a szombathelyi szeminárium feloszlatása után Győrben fejezte be tanulmányait. 1955. június 19-én szentelték pappá a szombathelyi Székesegyházban.

Első kápláni helyeként Rábakethelyre került dr. Kozma Ferenc plébános mellé, ahol négy fíliát láttak el (Máriaújfalu, Magyarlak, Zsida, Farkasfa). A falu Szentgotthárd részeként – közel az osztrák határhoz – szigorúan őrzött határsávnak számított, ahova belépni is csak külön engedéllyel lehetett. A hívek hamar megkedvelték – közvetlen, barátságos atya volt, akinek mindenkihez volt egy kedves szava. Népszerű volt a fiatalok körében: a hittanórákon kívül is sok időt töltött a gyerekekkel, játszott, sportolt velük. Ez a kommunista vezetésnek nem tetszett, több fenyegetést is kapott. 1957 késő őszén, mikor motorral Farkasfára tartott, megtámadták, fahasábokat szórtak eléje, de ebből még szerencsésen kievickélt. Ekkor az állami egyházügyi megbízott nyomására, Kovács Sándor megyéspüspök felajánlotta neki az áthelyezését, de ő így válaszolt: „Nem félek, szívesen maradok.”

1957. december 14-én éjszaka beteghez hívták Zsidára. Magához vette az Oltáriszentséget a templomban, s az erdőn-mezőn keresztül, a két falut összekötő, úgynevezett miseúton indult el a beteg felé. Útközben megtámadták, s brutális kegyetlenséggel megölték. A gyilkosság pontos körülményei máig tisztázatlanok: a levéltárakban eddig fellelt nyomozati anyagok hiányosak, a nyomozás szakszerűtlen volt, s büntetőperek koncepciózus jellege miatt egyértelmű, hogy az igazságügyi szervek sem törekedtek az igazság kiderítésére. Az ügyben először egy büntetlen előéletű falubeli férfit rablással párosuló emberölés bűntette miatt ítéltek halálra, akit később a vád és következményei alól bebizonyítottság hiányában felmentettek. Nyolc évvel a gyilkosság után nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt ítélték el azt a férfit, aki akkor még fiatalkorúként kicsalta a káplánt a plébániáról. A történtek utólagos rekonstrukciója alapján azonban valószínűsíthető, hogy többen, előre eltervezett módon támadták és ölték meg a káplánt.

Halálát megelőző támadás, valamint a nyomozás és az igazságszolgáltatás lefolytatásának módja azt a közmeggyőződést sugallják alátámasztani, hogy Brenner János meggyilkolása része volt az 1956 utáni egyház ellen irányuló megtorlási hullámnak, s célja a fiatalok hitoktatástól való elrettentése volt.

Átfogó jellegű anyagok, amelyek a teljes életutat, személyiséget mutatják be közérthetően.

Tudományos igényű, szakértők által készített tanulmányok, előadások, amelyek Boldog Brenner János életének egy-egy konkrét aspektusára vagy témára fókuszálnak.

Közvetlen dokumentumok és beszámolók: Hiteles, eredeti források, például levelek, hivatalos dokumentumok, szemtanúk visszaemlékezései, kortárs feljegyzések.

Fikciós alkotások, amelyeket a valós események ihlettek, ugyanakkor kreatív elemekkel gazdagítva mutatják be az életutat vagy annak fontos eseményeit.